Békési Galéria

   Ebben az évben ünnepeljük a békési születésű történetíró, Veress Endre születésének 150., halálának 65. évfordulóját.

  A Magyar Életrajzi Lexikon így ír róla: „Egész életében a Duna-völgyi népek egymásrautaltságát és megértésének fontosságát hirdette.” Engel Károly erdélyi irodalomtörténész 1968-ban, a Kolozsvárott megjelenő Korunk című folyóiratban megjelent cikkében hídverőnek nevezte. Úgy gondoljuk, Veress Endre gondolatai, törekvései ma is aktuálisak, ma is megszívlelendők. Kötelességünknek érezzük évfordulója okán megemlékezni a XX. század e kiemelkedő személyiségéről, annak ellenére, hogy érdemeinek méltó elismerése még várat magára, mint ahogy nagy álmának, a századok óta egymásra utalt dunavölgyi népeknek egymásra találása is. Hisszük, hogy nem hiába vezérelte egész életében kedvenc hősének, Báthory Istvánnak jelmondata: „Hiába él, aki senkinek sem használ!” Tesszük ezt mi békésiek azért is, mivel álnevei közül – gyakran publikálta kisebb írásait álnéven – leggyakrabban és legszívesebben a Békési András nevet használta.
   Bár kiállításunkat Veress Endre emlékének szánjuk, megemlékezünk családjáról is. A család első figyelmet érdemlő tagja a nagyapa, Veress Ferenc, aki két fiát, Sándort és Ferencet is önfeláldozó hazaszeretetre nevelte. A hagyomány szerint 1849 augusztusában az ellenség elől menekített magyar koronát egy napig az ágyában rejtegette, és amikor a szabadságharc bukását hírül vette, a mérhetetlen fájdalomba belehalt. Nagyobbik fia, Sándor korán csatlakozott a szabadságharchoz. Először a Dobozy-huszárok között szolgált, majd a Bem tábornok parancsnoksága alá tartozó 27. bihari zászlóaljban. Végig ott volt az erdélyi harcokban, vitézségéért hadnagyi rangot kapott. A kiállításban a rá való emlékezés külön blokkot kap, ebben a részben az 1848-49-es szabadságharc 170. évfordulójának is emléket kívánunk állítani.

A kiállítást S. Turcsányi Ildikó, muzeológus, a kiállítás kurátora nyitotta meg.