Békési Galéria

   A ma kenyérként ismert ételünk, ilyen vagy olyan formában, de már a honfoglaló őseinktől kezdve jelen volt az alapvető táplálkozáskultúránkban. A köznép a 14. századig még csak a lepénykenyeret ismerte és készítette, majd a 15. századtól kezdett elterjedni az erjesztett, magasabb kenyérféle, amit „házi gömbölyű kenyérnek” is hívtak. Mint az egyik legfontosabb étel, keresztény szimbólummá vált, hiedelmek sokasága vette körül, a kenyérgabona elvetésétől, egészen a kenyér megszegéséig.
  Az Alföld, földrajzi adottságainak köszönhetően jelentős kenyérgabona-termesztő területnek számít a 16. századtól. Békés, mint vármegye, majd járási központ nyüzsgő színtere volt az aratást követően a gabonafélék adás-vételének, valamint malmok sora várta a megőrlésre szánt gabonaszemeket.
  A mai kor emberének természetes, hogy ha kenyeret szeretne venni, akkor csak be kell térnie egy boltba és ott sorakoznak a polcon a különböző fajtájú és nagyságú kenyerek. Elődeinknek ez a tevékenység ott kezdődött, hogy megművelték a földet, amibe a vetőmag került.
  Ezért egy néprajzi kiállítás segítségével szeretnénk felidézni a Békés és környékére egykor jellemző kenyérgabona termesztés folyamatait egészen a kenyérszegésig.

A kiállítást Balogh Dániel János, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom néprajzos muzeológusa nyitotta meg.

A kiállítást támogatta: a Nemzeti Kulturális Alap