Békési Galéria
A Körösök vizes, mocsaras vidéke ideális volt a különböző szálas anyagok (nád, sás, gyékény, fűz) élőhelyének, illetve később a tudatos termesztéséhez.
A fűz felhasználása eleinte csak építési, illetve védelmi célt szolgált, mint például a gátmegerősítés. De idővel kialakult az eszközkészítési folyamat is, ami ugyan úgy kiszolgálta a földművelést, a méhészetet, mint a környéken jelentős halászatot. Nagyon kevés olyan család volt/van Békésen, aki ne kötődött volna valamilyen módon a kaskötéshez vagy a kosárfonáshoz. A helyi embereknek évtizedek alatt kialakult és nemzedékről nemzedékre átadott tudását fejlesztette művésziessé az 1890-es években létrejött kosárfonó iskola, de így is sokan voltak, aki a háziipar szintjén folytatták a fonást.
A mai kor emberének már természetes, hogy ha megtetszik neki egy vesszőből készült termék, akkor megveszi a boltban, de elképzelni sem tudja – kivéve, ha kaskötő vagy kosárfonó családba született -, hogy egy kosár elkészítése mennyi munkával, idővel és fáradtsággal jár. Mivel ma már igen kevesen foglalkoznak vele, mint fő megélhetési formával, mondhatjuk, hogy kihalóban lévő kézműves mesterség.
Ezért ezzel a kiállítással szeretnénk felidézni, valamint újra megismertetni a Békés és környékére egykor jellemző vesszőfűz termesztését, a kaskötésen és a kosárfonáson keresztül a háziipari szövetkezetig.
A kiállítás 2020. novemberéig látogatható a Békési Galéria kistermében!
A kiállítást támogatta:
